Jávorszki András

Gyerekkorom óta írok – és ezzel most annyira mondtam újdonságot, mintha azt szögeztem volna le, hogy éjszaka sötét van. Hiszen azok, akik írásra adják a fejüket, rendszerint bizony nem érett fejjel vágnak bele a dologba, hanem még abban az ártatlan életkorban, aminek aztán az összes naivsága és jóhiszeműsége visszaköszön a szárnypróbálgatások során.

            Az ok persze mindenkinél más. Egyesek a hétköznapok szürkesége elől akarnak menekülni, még mások így, a maguk csendes módján szeretnének mesélni, és akadnak, akik a számtalan könyv, játék és film ellenére sem találják meg azt a történetet, ami igazán szórakoztatja őket; hát inkább megírják. Nálam, ha nem is teljesen egyforma mértékben, de mindhárom dolog közrejátszott.

            Az írás végig kísérte és kíséri még ma is az életem. Fiatalon dolgoztam újságíróként (ahogy mondani szokás, inkább szerelemből, semmint pénzért), később, bár még mindig fiatalon pedig horror sci-fi, és fantasy novelláim jelentek meg különféle internetes oldalakon, és ha a visszajelzéseknek hinni lehet, az olvasók szerették ezeket. Manapság viszont már szívesebben fordulok a dráma, a thriller és a történelmi sztorik felé. Ebben látom az írásaim jövőjét, így jó esély van rá, hogy lassan teljesen elhagyom a fiatalkori zsánereket. De úgy gondolom, nincs ezzel semmi baj, hiszen a világban semmi sem állandó, így mi magunk is folyton változunk.

Hangos bemutatkozás