Párkányi Zoltán

1970-ben születtem Kaposvárott. 1992-ben végeztem az akkori Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakán. Életem felét nyomozóként töltöttem, majd civilben is jórészt határterületeken mozogtam. Dolgoztam magánnyomozóként, vagyonvédelmi szakemberként. Ínségesebb időkben voltam kőműves mellett segédmunkás, pékségben sofőr, újságkihordó, árultam vacakokat autóból és piacokon, gondoztam kerteket. Egyszóval, ÉLTEM. Tapasztalatom szerint, lent is, fent is érdekes emberek vannak. De el ne higgye senki, hogy a középszer nem rejt sötét titkokat! Jelenleg is van civil foglalkozásom, ami szintén vagyonvédelemhez kötődik. Akkor tudok nyugodtan írni, ha a gázszámla be van fizetve. Az írás mellett másik nagy szerelmem a zene. Az Aire Libre Trio nevű latin, swing, jazz zenekaromban gitározom. Három gyermekem van, feleségem középiskolai tanár.

Könyvek tekintetében nagyfogyasztónak számítok. Rájöttem, minél többet olvasok, annál inkább olyan könyveket szeretnék írni, melyeket szívesen vennék a kezembe magam is. Hiszem, hogy az íráshoz – ha csak nem vagy zseni, bár néha ők is hibáznak –, szükségesek a szakma szabályainak ismeretei. Ezért elvégeztem a Magyar Íróképző kezdő, haladó és krimiíró kurzusait. E mellett szakkönyveket olvasok, hozzáértők, szerkesztők, korrektorok tanácsait is megfogadom, illetve néhány képzett és pár hétköznapi emberrel is elolvastatom írásaimat, mielőtt kiadom a kezemből. Az ő véleményük nagyon fontos, és döntő!

Imádom a régimódi detektívtörténeteket, ahol nincsenek térfigyelő kamerák, számítógépek, DNS analízis, csak a logika, a talpalás és a beszélgetés. Ez a világ számomra sokkal emberibb, kedvesebb, illatosabb. A Kakasvári történetek megalkotásakor arra törekedtem, hogy ez az emberközeli hangulat megérintse az olvasót, hogy figuráim szerethetőek legyenek. Még a tetteseknek sem kell mindig feltétlenül gonosznak lenniük. A maguk módján én mindegyiket szeretem.

Hangos bemutatkozás