Árpási-Porpáczy Eszter

Bemutatkozás

Az irodalom szeretete már gyermekkoromban megmutatkozott. Élvezettel írtam meséket, szőttem elképzelt történeteket, és verseket szavaltam az iskolai Ki mit tud?-on.
Lelkesen tanultam az idegen nyelveket, szinte faltam a szebbnél szebben csengő új szavakat.
Humán tanulmányaim során az irodalomhoz fűződő kötődésem tovább mélyült. Az alkotás igazi örömét mégis az anyaság hozta el számomra.
Kisfiam születése után indított oldalamon megosztott írásaim váratlanul sok szívhez találtak utat. Amikor anyukák mesélték, hogy gyermekeik örömmel mondogatják a verseimet, megszületett bennem a gondolat: szeretném, ha ebből könyv születne.
Azóta az írás a mindennapjaim vérpezsdítő része, soraim – őszintén, szívből, közösen megélt pillanatokból – születnek.
Hiszem, hogy az alkotás nem csupán önkifejezés, hanem visszatalálás is: ahhoz a tiszta, gyermeki látásmódhoz, ahol még minden apróság csodának számít.
Kisfiammal és kislányommal ezt a csodát élhetem újra nap mint nap, örömmel öntöm szavakba ezeket az élményeket.
Pablo Picasso gondolata közel áll hozzám:
„Minden gyermek művész. A kérdés az, hogyan maradjon az, amikor felnő.”
 

Ugrás a szerző összes művéhez