Tengerre Magyar

Van az úgy, hogy az ember csak elindul. Nem hősi szándékkal, nem nagy célokkal, leginkább azért, mert máshol még rosszabb lenne. Így kezdődik ez a történet is: egy utazással, amelynek elvileg semmi köze nem lenne félreértésekhez, gyanúhoz, eltűnő tárgyakhoz és különös alakokhoz.
A magyar észjárás azonban nem igazán érzi otthon magát a tengeren, a józan döntések pedig hajlamosak már az első hullámnál vízbe esni. Mire a szereplők rájönnek, hogy egy ártatlannak induló kiruccanás több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, már késő visszafordulni — előre viszont annál szórakoztatóbb.
A fedélzeten ugyanis mindig akad egy utas, aki túl sokat tud, egy másik, aki túl keveset, és egy harmadik, aki mindkettőt magabiztosan állítja. A gyanú úgy terjed, mint a híg leves: gyorsan és indokolatlanul. A tervek félresiklanak, a magyarázatok túlszaporodnak, és a legártatlanabb kérdésből is nemzetközi bonyodalom kerekedik, amelyhez rendszerint hiányzik egy apró, de lényeges részlet — például az igazság.
A Tengerre magyar könnyed, szójátékokkal teli regény félresikerült tervekről, túlmagyarázott helyzetekről és arról, hogy a baj ritkán ott kezdődik, ahol keressük.
Egy történet, amely nem akar nyomozni — mégis gyanúsan jól szórakoztat.