Vigyázat! Nyaralok!

...A jelek nem hazudnak – legfeljebb mi nem értjük őket.

– Drága kislányom! Téged az isten is az én fiamnak, Adamnek teremtett. Egy anya tudja ezt. A nyolc jel együtt áll, ami azt jelenti, hogy életetek végéig boldogság vár rátok.
– Nyolc jel? – csodálkozott el Ditte, de Zuzannát nem lehetett félbe szakítani.
– Első jel volt, amikor a könyvesboltban találkoztatok.
– Amikor belezuhantam a könyvfalába, és kis híján tönkre tettem az egész dedikálását?
– A második jel volt, amikor a parkolóban futottatok össze – mutatta az ujján is a számokat Zuzanna.
– Amikor neki tolattam az autójának? És kis híján leszedte a fejem?
– De nem szedte le, hanem helyette megcsókolt! – szólt közbe Milosz, Adam apja. – Ez az én fiam! – döngette meg a mellét büszkén, mint valami Tarzan-utánzat.
– A harmadik jel volt az ajándék tőled, rögtön kettő.
– Milyen ajándék? – hűlt el Ditte.
– A tévé stúdióban!
– Ja, hogy hozzá vágtam a papucsom? Az tényleg jel volt a javából, mert szerettem volna megfojtani is, ott, helyben.
– De nem tetted. Helyette egy saját kézzel díszített pólót adtál neki, és nem csak engedted magad megcsókolni, de vissza is csókoltad a fiamat! Láttuk! Mindannyian! – nevetett Adam anyukája és folytatta.
– A negyedik jel, hogy annak ellenére, hogy minden összeesküdött ellenetek, tegnap mégis megérkeztetek Lénával. Egy darabban, épen, egészségben.
– Na, az tényleg egy jel volt – vágott egy grimaszt Ditte.
– Az ötödik, hogy elvesztetted a kulcsod, és így már első éjszaka együtt aludtatok a fiammal.
– Aludtunk! Azt hiszem, ez a kulcsszó – próbálkozott ismét közbe szólni Ditte, de nem sokra jutott vele.
– A hatodik jel, hogy szereted a családi vodkát! Ez azt is jelenti, hogy erős és egészséges vagy, drága gyermekem!
– Egészségünkre! – kiáltott közbe valaki a családból, mire mindenki poharat ragadott és egy hajtásra lehúzták a sokadik vodkát.
– Látod, kislányom, a szemed se rebben! Mintha mindig is közénk tartoztál volna – húzta magához Milosz, Adam apja, egy igazi, csontropogtató ölelésre.
Adam eközben egyre nehezebben tartotta vissza a nevetését, ezért inkább még egy pohár vodkát csempészett Ditte keze ügyébe, hogy elterelje a lány figyelmét.
– Ne kíméljetek! – sóhajtotta Ditte, miután kiszabadult az ölelésből és újra kapott levegőt. – Még mindig van hátra két jel.
– A hetedik volt a találkozásod Melissával – csatlakozott be a beszélgetésbe Blazej, Adam nagybátyja.
– Ugyanis Melissa csak annak táncol, akit kedvel.
– Erről az élményről szívesen lemondtam volna, még mindig fáj a hátsóm, úgy feltörte a faág. És mi a nyolcadik jel?
– Az, hogy szép, kerek a csípőd, ami azt jelenti, hogy sok unokát szülsz majd a családnak. Egészségünkre!
Ditte automatikusan nyúlt a pohárért, és csak miután letette az asztalra, akkor nézett rá Adamre.
– Ezt most a te családod komolyan gondolja?
– A legkomolyabban! – ölelte magához az enyhén kapatos lányt.


A szerelem nem ismer határokat

– Mi a mai program? – nyújtózott egy nagyot Ditte és magához vett még egy frissen sült zsömlét, egy jókora szelet sonkát, és egy főtt tojást.
– Megyünk és kifogjuk az ebédre valót!
– Hol? A közértben, vagy a hentesnél?
– Nem, szerelmem, a tóból! Horgászni megyünk!

……………………

– Na, gyere, hableány, szállj be a csónakba! Kend be az arcod, mert különben leég az orrod. Szokatlanul erős ma a nap, és kint, a tavon még erősebb lesz a sugárzás. Hol van a kalapod?
– Otthon, a szekrényben.
– Ditte! Kértem, hogy hozz valamit a fejedre!
– Hoztam is, csak nem kalapot, hanem baseball sapit! – vette ki a zsebéből az enyhén viseltes darabot.
– A szívbajt hozod rám egyszer, te nő! – oldotta el a csónakot Adam, majd egy könnyed mozdulattal beszállt, leült Dittével szemben, és evezni kezdett.
– Nézd, mennyi hal! És milyen vidáman úszkálnak! Még nem sejtik, hogy jön a gonosz Adam és mindjárt kifogja őket! – cukkolta Ditte.
– Ezek pisztrángok. Az egyik legfinomabb és legegészségesebb halfaj. Csak ivóvíz tisztaságú tavakban vagy patakokban élnek meg. Majdnem egész évben horgászunk, és mégis rengeteg van belőlük.
– Persze, mert ide csalogatjátok a reklámmal őket, hogy tisztavizű tó meg nyugalmas élet – aztán, huss! Egyszer csak főétel lesz belőlük.
– Huss? – kacagott Adam. – Na, meséld csak el inkább, mi is történt azon a horgász versenyen! Addig én felcsalizom a botokat.

………………..

– Na, nézzük, miből élünk! Vagy még inkább, mit eszünk ma? Gyere, ülj ide mellém. Én az egyik oldalon horgászok, te a másikon. Így nem gabalyodik össze a zsinórunk.
– Aha. De ha ilyen szorosan ülünk egymás mellett, akkor nem tudom meglendíteni a botomat!
– Nem is kell, elég, ha bele lógatod a vízbe. Vagy, ha így, oldalra lendíted. Aztán csak várni kell.
– Nem vagyok túl jó a várakozásban! Látod, mégis csak el kellett volna hozni a hűtőtáskát, akkor most lenne mit csinálnom. Na, hadd nézzem, mivel csalogatjuk ide a szerencsétlen áldozatokat! – mormogta maga elé a lány, és szemügyre vette a kenyérbelet a horgon.
Megvárta, amíg Adam a saját botjával lesz elfoglalva, ekkor a nadrág zsebéből elővette a körömcsipeszt, és levágta a damilról a horgot. Gyorsan belógatta az egészet a csónak mellett a vízbe, mielőtt lebukik.
– Úgy nehéz lesz halat fogni – szólt Adam nevetve.
– Én legalább nem stresszelem őket – vonta meg a vállát Ditte.
– Miért nem veszed ki a botot a vízből, édes, kicsi lány, ha már úgy sincs horog rajta?
– A hangulat miatt! Így olyan, mintha veled együtt horgásznék, mégsem kell attól tartanom, hogy véletlenül egy öngyilkosjelölt pisztráng akad a horgomra.
Aztán kibújt a nadrágjából, meg a pólóból.
– Te mit csinálsz? – nézett rá döbbenten Adam.
– Napozok. Itt a kutya sem lát, és legalább eltüntetem a tegnapi csíkjait a pólóm pántjának.
– De ehhez miért kellett levetned a nadrágodat is?
– Miért ne? Zavar tán, hogy majdnem meztelenül vagyok?
– Bizony, zavar, mert sokkal jobban szeretnélek teljesen meztelenül látni – és már nyúlt is a bugyiért, hogy attól is megszabadítsa a lányt, minél előbb.
Ditte sem lustálkodott, és másodpercek alatt mindketten akadálytalanul élvezték a napsugár áldásos melegét. Is.
– Gyere csak ide, az ölembe – próbált meg Adam valami kényelmesebb pózt felvenni. Csónakban még úgy sem próbáltuk!
– Vigyázz a lábadra!
– Várj, ez így nagyon kemény!
– Nekem mondod, szerelmem? – nevetett Ditte.
– Nem csak az kemény, amit te érzel! Na, így egy kicsit jobb. Van még valahol egy póló vagy bármi?
– Ezt még oda tudod tenni.
– Így már jobb! Sőt, most jó! Neked is? – húzta az ölébe a lányt Adam.
– Nekem tökéletes! De mi reccsent?
– Semmi, csak a derekam, de nem számít! Kapásom van, várj egy pillanatot!
– Nálam az előny, mert nekem meg orgazmusom van! Várjon a kapásod, szerelmem!
Valahogy mégis csak a csónak aljában kötöttek ki, ott pihegtek egymás karjában, amikor Adam felnevetett.
– Ezt nem hiszem el! Meg kellett érjem a harminckét évet, hogy végre egyszer a saját tavunkon, a saját csónakomban is szerelmeskedjek egy jót.
– Akkor ez most egy jel, megint?
– Az bizony. Egy újabb jel!
– Adam! Itt valami nagyon nedves! – fészkelődött Ditte.
– Ne mondd, hogy már megint készen állsz egy újabb menetre! Még alig kapok levegőt, szerelmem! Kímélhetnél egy kicsit! De ha gondolod, a nyelvem még használható állapotban van…
– Nem azt mondtam, hogy én vagyok nedves, te ló! Hanem hogy valami itt, alattunk, nagyon nedves! Lehet, hogy léket kaptunk?
– Akkor mégsem a derekam reccsent?
– Drágám, ahelyett, hogy találós kérdéseket teszel fel, nem néznéd meg, mi történt? – ült fel Ditte.
Adam szemügyre vette alattuk a ruháikat. Egyértelműen vízben áztak. Sőt, vízben álltak. Döbbenten állapította meg, hogy a víz-szint rohamosan emelkedik, bent a csónakban. És ez csak egyet jelenthet.
– Tényleg léket kaptunk. De jó hír, szerelmem, hogy nem a derekam reccsent, hanem csak a csónak.
– Keresd meg kérlek, a bugyimat! Itt kell, hogy legyen valahol! – kotorászott a vízben Ditte.
– Szerintem meztelenül könnyebb úszni – vigyorgott a férfi.
– És hogy megyünk haza a tópartról? Meztelenül? Fényes nappal?
– Majd én eltakarlak – húzta magához még egy csókra a lányt Adam.
– Eddig azt hittem, én nem vagyok normális! De most megállapítom, hogy te sem! – hahotázott Ditte, miközben a süllyedő csónakban megpróbált még némi ruhát magára kapni.
– Akkor jó! Két bolond, egy pár! A bugyid szerintem már el-süllyedt, vagy majd kivetődik a partra egyszer. De hol van az én alsónacim?
– Rajtam, szerelmem! De ne izgulj, megtaláltam a pólódat! Sőt, az enyémet is.
– Mondd, hogy tudsz úszni, kiscsibém! Jesszusom, Ditte, tudsz úszni? – esett kétségbe Adam.
– Nyugi, tudok úszni. De most már kapd össze magad, mert komolyan süllyedünk!
– Még jó, hogy melltartó nem volt rajtad! Most azt is elvesztetted volna! De a csónakot sajnálom! Kár érte! Meg a botokért is. Nézd, itt van az egyik cipőd!
– Hagyd, szerelmem, a másik már Timbuktuban jár! Egyébként is, jobban tudok mezítláb úszni, mint cipőben. Mondtam már, hogy baromi hideg ez a víz?
– Igen, nem véletlenül halogatom a vízbe szállást – nézett végig magán Adam. – Nem adnád mégis ide az alsónacimat? Vedd fel inkább az én pólómat, az simán leér a térdedig.
– Leérne, ha meg lenne. De most már az is a távozás mezejére lépett. Úgyhogy a gatyád rajtam marad – pukkadozott Ditte. – Na, ugorjunk!
Dideregve és hangosan nevetve másztak ki a tóból, terültek el a fűben, hogy egy kicsit átmelegedjenek az elgémberedett tagjaik. Ditte Adam alsógatyájában és egy rövid pólóban, a férfi meg meztelenül.
– Drágám, jobb lesz, ha hazafutást rendezünk, mielőtt még valakibe belebotlunk – nevetett a lány. – Hozd a hűtőtáskát! Érzem, nagy szükségünk lesz arra a néhány falatra, amikor majd magunkhoz térünk!
– Hogy gondolod, kismacs? Egy szál farokban vagyok!
– De az egy igen impozáns farok, szerelmem, még a jeges fürdő ellenére is! – kacagott most már hangosan a lány. – Tartsd magad előtt a hűtőtáskát, én meg rád tapadok hátulról – pukkadozott tovább.
– Jön még kutyára dér! – nevetett most már Adam is.
És elindult az évszázad menete. Elöl a hűtőtáska, rögtön szorosan utána Adam. Mögötte Ditte, aki leplezetlenül gyönyörködött Adam hibátlan szépségű, izmos fenekében.
Valami kilencedik csoda kapcsán, sikerült elérniük úgy a bungalóig, hogy senki nem jött velük szembe. Valószínűleg mindenki a medence körül pihent, és élvezte a napsütést. Dittének már fájt a hasa a nevetéstől.
Adam elsőként két pohárral öntött a családi vodkából, aztán még egyszer, csak a biztonság kedvéért, hogy meg ne fázzanak.
A közös zuhanyozás alatt sikerült nem csak kiengedni, de feléledni is – mármint Adam férfiasságának.
– Tiszta szerencse, hogy nem történt semmi baj,
szerelmem, mert különben kénytelen lettem volna, a családodat beperelni mondjuk a nem szex álló csónakért, vagy a túl hideg vízért a tóban – vigyorgott még mindig Ditte.
– Könnyen beszélsz! De én jöttem végig meztelenül a tóparttól, holott az én gatyám megvolt! Úgy lett volna tisztességes, hogy az rajtam legyen!
– Lehetett volna, ha vigyáztál volna a pólódra, amikor odaadtam. De így jártál, szerelmem! Egyébként meg ez a kettőnk édes titka marad. Sajnos, a telefonomat itthon hagytam, így nem tudtam megörökíteni ezeket a történelmi pillanatokat – de befejezni már nem tudta a mondatot, mert Adam csókokkal fojtotta belé a szót....