A vérörökség

„A golyó egyszer öl. A félelem minden nap.” 
Ravenna nem város. Ravenna rendszer. 
Egy hely, ahol a törvényt nem a bíróságokon, hanem sötétített üveges autók hátsó ülésein írják. Ahol egyetlen név elég ahhoz, hogy elhallgasson a város: Marcelli. 
1944-ben Don Antonio Marcelli a háború romjaiból építi fel birodalmát. A csend, a lojalitás és a célzott erőszak törvényei szerint. Amit létrehoz, nem csupán hatalom – hanem örökség, amely generációról generációra követeli az árát. 
Fia, Vittorio már a politika és a tiszta pénz világában próbálja túlélni a nevet, amelyet örökölt. Unokája, Leo Marcelli pedig ráébred: a családi hatalom nemcsak védelmet ad, hanem börtönt is épít.  
Amikor szerelme, Emily miatt választania kell, Leo megérti, hogy ebben a világban nem az a kérdés, ki öl – hanem az, ki maradhat ember. 
A 21. századra a fegyvereket adat, megfigyelés és digitális manipuláció váltja fel. Leo fia, Lorenzo, és az utána következő nemzedék, Carlo, már egy láthatatlan birodalom örökösei, ahol a hatalom szervereken, algoritmusokon és globális hálózatokon keresztül működik – és ahol a vér már nem az utcán folyik, hanem a rendszerek mélyén. 
A Maffia gyermekei sötét, epikus családregény a hatalomról, a félelemről és arról, hogy megállítható-e valaha az, amit a vér ír elő.

Interjú a szerzővel

Az A.N.D.R.Á.S Világa oldal interjút készített Böbke Lucas írónővel. 

Kozák Vanessza: Hogyan született meg a Vérörökség alapgondolata? Mi inspirálta azt a központi konfliktust, hogy valaki ki akar törni egy maffiacsalád örökségéből, és szembe mer szállni a saját vérével?

Böbke Lucas: Az egész alapötlet nem egy nagy villanás volt, inkább egy nyomás, ami évek alatt gyűlt össze bennem. A kérdés mindig ugyanoda futott ki: mi van akkor, ha a vér nem áldás, hanem ítélet? A maffia világa csak felerősíti ezt. Ott nem kérdeznek, csak örökítenek. Én pedig arra voltam kíváncsi, mi történik azzal, aki nem kér az örökségből.

Olvasd el az egész interjút ide kattintva