Észbontó demenciában

A demencia a gondolkodás, az érzelmek és a társas képességek hanyatlását jelenti. Többnyire az agy igazolható betegségével jár együtt. Ez magában foglalja az Alzheimer-kórt is, amely az esetek 60-80 százalékát teszi ki. 
A demenciát nem lehet elfelejteni, mert az maga a felejtés.

A szerző a demenciát (leegyszerűsítve: az időskori emlékezetkiesést) szépirodalmi megközelítésben tárja fel; tudományos-ismeretterjesztő párbeszédben mutatja be okait és következményeit.
A bőbeszédű Tóth Rózsika néni története Demencia országban és Otthon játszódik – keretes formában, olykor a betegségről megfeledkezve, mosolyt keltően, majdnem szórakoztatóan. Rózsika testvére, gondozója (Hedvig) és ismerőse (Lenke orvosírnok) párbeszédeiből tárulnak fel a demenciával kapcsolatos tudnivalók.
Rózsika néni ezt így foglalja össze: 
„Megtudtam, hogy én nagyon pontosan emlékszem olyan dolgokra, amik nem történtek meg, és olyanokat mondok, amik soha lesznek igazak. Azt is elfelejtem, amit nem tudok, és arra is emlékszem, ami nem jut eszembe. Amikor kérdeznek valamit, akkor nulla a válasz, vagy butaság jön ki belőlem, de ha nem kérdeznek, akkor sok mindent mesélek, pedig nem jut eszembe semmi tavalyról.”

„Demencia ország észbontóan szép, bár területe csak egy kis pont. Az agyvelőmbe tették bele; az alatt egy fekete üregben működik, vagy nem működik, ezért az agyam előtt is rejtve van, bujdosik, így aztán nem tudja kiagyalni, mi van alatta. Sok sejtje van, igaziból nem alszanak. Lassan alakultak ki, de nem lehetett megfigyelni, mert ez hosszú idő, és még a tudós ember is belefárad. Amíg ezt én elmondtam, közben sok sejt pusztult el, és nem biztos, hogy új részecskék születnek a helyén, inkább puszta lesz ott, és nem raktár.”